Süllyedő sziget

Találkoztam egy új baráttal, és pár órára boldog voltam. Olyan volt, mint régen, amikor még Magyarországon a barátnőimmel múlattuk az időt a közeli parkban, szotyit ettünk, ittunk mindenféle jót, az összes izesitett sört végigkóstoltuk.  A reggelem ezzel szemben melankóliába süllyedt… azok a gondolatok sötét árnyékként vonultak be az elmémbe… Miért beszéltem annyit? Vajon félbeszakitottam őt?… Tovább »

Mióta az eszemet tudom, külföldön szerettem volna élni. Az álmom valóra vált, és ahogyan telnek az évek, szerte is foszlik… Ez már túlságosan is külföld. Nem vagyok ide való, hazavágyom, de már a “haza” sem haza. Nem találom a hangot az emberekkel. Ha szólnak hozzám, elhallgatok. Idegen ez a nyelv, idegenek az emberek.  Nem tudom,… Tovább »